habár, amikor beültünk abba a bukaresti jelzésű kicsi vw poloba, pénteken délután, (miután a fél tordai út rajtunk röhögött, ahogy stoppoltunk (én lebegtettem a Sibiu-s kartont, miközben ildikó bevetette női bájait)), na akkor még nem voltam biztos benne, hogy este még fogok élni. de ahogy meghallottuk, hogy a sofőr felváltva hallgat buddha bart, santanat meg goran bregovict, egészen megnyugodtunk. megtudtuk, hogy 5 évet élt isztambulban, amjd elvált a török feleségétől, hogy a kommunizmus alatt sokkal több pénze volt, és hogy sokkal jobban szereti az erdélyieket, mint a délieket, merthogy civilizáltabbak. végül volt olyan rendes, hogy szebenben pontosan a stadion előtt tett le minket, így nem kellett pluszba taxizni. aztán kilenckor megjelent eros ramazzotti is, akin kb 4 blúz volt és egy kabát, amiket fokozatosan vetkőzött le magáról. : o ) ami első pilanattól feltűnt, hogy michael jacksonosan nyúlkál a micsodájához, és shakirásan próbálja rázni a fenekét, inkább kevesebb, mint több sikerrel. na de feldobott, főleg ez a száma amit hamarosan benyomok ide.
aztán, köszönhetően egy blognak, és huba jóindulatának, mikróbuszval hamar haza is értünk. csak azt bánom, hogy szét sem néztünk a városban, és hogy idén lévén szeben európa kulturális fővárosa, egy egész év állt rendelkezésemre, hogy kultúrálódjak, és csak ennyire futotta.. : o (
Vélemény, hozzászólás?