nem tudom másokban milyen formában élnek ezek az emlékek, vagy hogy egyáltalán élnek-e, de bennem csak úgy, hogy hajnalban hallok egy nagy visítást, aztán attól kezdve állandóan nyitogatják az ajtót, és hideg van és perzselt szag kint is, bent is.. bennem valahogy így él a disznóvágás emléke. amiből következik, hogy ilyen rituálén utoljára valamikor igencsak zsenge fiatalkoromban vehettem részt, ha a nagyok úgy ítélték meg, hogy a leánykának jobb lesz ha inkább nézi a tévét. hát nem volt jó!
na de most, eu-s normák ide vagy oda, disznóvágás lesz kérem, tisztességbűl, becsületbűl.. csütörtökönpénteken egyfeszt állandóan szúrunk sózunk ,nyitogatunk, töltögetünk, eszegetünk iszogatunk mosogatunk : o )
és egy kis kóstoló a kedves olvasóknak…
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?