gondolkoztam, megérdemli-e ez a kolozsváron töltött 5 hét, hogy megörökítsem az utolsó 1 órában. hosszú volt és fárasztó, nem éreztem gyakran kolozsvári kocsmaszagot, sem a magyar opera hatalmas csillára nem kápráztatott el egyszer se, ehelyett voltam meghülve, felfázva, fájtak a veséim, kétszer megbüntettek és tizenhatszor vizsgáztam. de mindeközben itt volt velem a három lakótárs, akikkel minden reggeliebédvacsora emlékezetes marad, akikkel esténként agyszellőztettünk, azaz szaladtunk, főztünk, sütöttünk, röhögtünk, eccersmind akik élvezetessé tették ezt a hosszú és fárasztó időszakot.
jó volt mégis. nem tudom hogy csak ettől-e, vagy velem született hiba, hogy ahol több időt töltök, ott megszeretem. olyan ajtóból szobára visszapillantó szeretet.
hogy még látjuk egymást.
-taxit hív-
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?