mint csomafalván az erdõn az az egyetlen keskeny fatörzsbõl improvizált híd, a csobogó patakon, ami a háztól az erdõbe vezet, és aminn csak kötéltáncos léptekkel lehet átmenni… valami olyansmi híd lehet az álomvilág és az ébrenlét között.
és amik átfutnak az agyadon, miközben óvatosan lépkedsz és próbálod nem észrevenni az alattad rohanó vizet, azok a képek fognak majd tovább kísérni az erdõben, miután átértél. ezért jó lenne, ha csak jókat gondolnál.
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
2 responses to “álmok, már megint”
-
Ez igazan szep volt! Igazi kolteszet:)
Nagy muvesz vagy!!:)Kata finom lelke az alom kepeivel uzen a mindennapok gondolatai fele…
Szepeket almodj es vidaman ebredj hat!!:)
Sz. -
: )
Szívből szólok 
Hozzászólás a(z) Kata bejegyzéshez Kilépés a válaszból