Szívből szólok

tegnap volt egy latomasom, amit ket okbol is kar lenne nem blogolni. eloszor, mert ugy hamarabb elfelejtenem, masodszor, mert blogolas nelkul ismet ugy hajtanam alomra a kicsi fejem, hogy lam lam, ez a nap is hiaba telt el. HM!
na de miket is beszelek, a latomas. az utat lattam magam elott, ahol minden reggel elpufog a buszom, egeszen el a napoca hotelig, es az uton emberek alltak, akik egymas kezet fogtak, majd a szamos menten mar emelkedni kezdtem es mindent fentrol lattam, lassan mar egesz kolozsvart, majd az egesz Foldet es a Fold osszes lakoja kint allt az utakon es fogtak egymas kezet. olyansmi volt, mint amikor adjkiralykatonat jatszodtunk, csak epp senki nem akart elvenni katonat, hanem ecceruen mindenki boldog vala. : ) Barhonnan is jott ez a kep, koszonet erte.