olyan, mintha a depresszió nagy csúnya fekete felhő formájában lebegne fölöttünk, és legtöbbünket csak egy apró testi hiba tart vissza attól, hogy tökönszúrjuk magunkat ezekben az őszhangulatú tavaszkezdeti napokban. olyan jó is az, amikor természetesnek tudom venni, hogy a mindennapokban van valami mágikus. azt hiszem olyankor élek igazán. aztán vannak azok a napok, amikor semmiben sincs mágia és a mágus ott a középpontban is csak egy rossz szemfényvesztő már.