vannak emberek akik minden nap eszembe juttatnak egy káté órát 7edikes koromból. épp az erényeket magyarázta a lelkészünk, és kitért a legeslegföbb erényre: az alázatosságra. ez akkor nagyon mélyen belém vésődhetett, mert egyre gyakrabban rájövök: ez az amit legesleginkább tudok tisztelni valakiben. hogy emberi kapcsolataiban alázatos és szelíd tud maradni még akkor is, ha lenne mire felvágjon. legszívesebben magamhoz láncolnám az ilyen embereket.., és jó hír: egyre gyarapodnak körülöttem.