én imádom a magyar nyelvet, és ahogy egy-egy helyzetet képes olyan nagyon pontosan és vagányul megragadni. ma viszont azon tűnődtem, hogy a “kibújt belőle a kisördög” szólásnak miért nincs egy kisangyalos változata? talán mert ez egy ilyen nap volt, amikor mindenféle hátsó szándék nélkül, szimpla emberi jóindulatból csak úgy JÖN, hogy valakivel valami jót csináljak, és nemigazán tudom megmagyarázni, miért. mint ahogy azt sem, hogy mi váltja ezt ki, vagy éppen mi tartja vissza. úgy nagyon szeretek ilyen lenni, sőt, ilyen szeretnék maradni örökre, mint akiből kibújt a kisangyal : )