nem szeretem magamban, hogy egy hónap nemblogolás után olyan nehezen tudok nekikezdeni…vagy ugyanígy, amikor valami sokáig NINCS, és aztán ismét LESZ, azt is olyan nehezen viselem…(pl augusztus végén már nyomsztott mindig, h szeptember mindjárt, s kezdődik a suli..)… vagy amikor valakit sokáig nem látok, és aztán ismét látok… akkor is olyan feszült vagyok… szóval egy szó mint száz, nem jók semmire ezek a kihagyások. azt sem mondhatom, hogy valami értelmesebb dologgal voltam elfoglalva az elmúlt kerek egy hónapban. vizsgák? volt pár, igen, de nyújtsa fel a kezét aki szerint az értelmesebb foglalkozás, mint élmények, gondolatok, érzések kutatása, körvonalazása, “aranymosása”, és kiírása magamból egy csésze tea mellett.
viszont azt sem mondhatom, hogy mind csak értelmetlen és szürke dolgokkal telt ez az idő. sőt, nagyon is ihlető volt benne egy-egy pillanat… pl amikor megbeszéled valakivel, hogy a főtér 4 sarka közül valamelyiken találkoztok, és vajon ugyanarra a sarokra mentek-e… vagy a forraltbor fölött repdeső őszinte gondolatok… vagy egy ölelés… ezek nagyon is képesek rá, hogy megihlessenek… ergo az egy hónapnyi kimaradás nem az ihlet hiányának, csakis a lustaságomnak tudható be.
Vélemény, hozzászólás?