én mindig jobban szerettem az egyes számot. az egyes szám szabad, egyszerű, önálló, az egyes szám nyugodt, nem billentik ki az egyensúlyából futó záporok. és sosem tudtam igazából megérteni a többes számot. mindig úgy tűnt, hogy a többes szám túlbonyolítja az életét, káosz van körülötte, ideges, feje tele van megválaszolatlan kérdésekkel. és szerintem a korszakok elmúlása és kezdete az életünkben nem folyamatok, hanem pillanatok. ezredmásodpercek. és azt hiszem az életemnek egy korszaka zárult le abban az ezredmásodpercben, amikor úgy éreztem, hogy szorít nekem már az egyesszám és fáj, és úgy de úgyszívesen elcserélném örökbe egy többes számért.