betegesen észben tartok idiótábbnál idiótább dátumokat. pl melyik nap fizettem le a 2oo6-os tengeri utazásom első részletét. mikor voltak a fényképezések 12edikben. mikor ebédeltem utoljára a filológia egyetem kantinjában (és persze azt is, hogy mit, ki ült az ajtó mellett rögtön, kivel szemben, és kit pillantottam meg rá pontonsan 12 percre és 35 másodpercre, de ezek most nem számítanak). ezt a bejegyzést nem ilyennek szántam. igazából, nem is szántam semmilyennek, merthogy nem akartam blogolni. pár nappal ezelőtt szerettem volna hamar hamar leblogolni mindent, ami bennem van. aztán akarattal csakazértis halogatni kezdtem. de ma a dátumra nézve beugrott valami (amit ide nyílván nem fogok leírni). legyen elég annyi, hogy ma 2 hónapja, hogy kicsit másképp szoktam kinézni az ablakon. és tán a tükörbe is. gyakrabban jön, hogy énekeljek. de más hangja van a csendnek is.
2 hónapja kedvesebb vagyok – de még mindig van mit csíszolni rajtam…