kiraboltak. a legnyugisabb, legszebb városrészben, ahol nem is igazán várná az ember. és valami olyat vettek el tőlem, ami nem is volt az enyém, csak kölcsön kaptam. mert egy csomó minden kerül a szívünkbe zsebünkbe nap mint nap, ami nem a miénk. még akkor sem, ha éveken keresztül magunkkal hordjuk, mint egy kabalát. még akkor sem, ha a nevünkre íratjuk. még akkor sem, ha minden porcikájával azt üzeni, hogy ő márpedig a miénk. ha létezik egyáltalán valami ezen a földön, amit sajátunknak mondhatunk, akkor azok az álmaink. igaz, amit a nappali álom hoz, azt könnyen elviszi egy esti szellő. DE az álmot, és az álmodás képességét sem szellő, de még vihar sem rabolhatja el.