meggyőztél, írok. képzeld, találtam egy jó bizonyítékot arra, hogy igazából optimista vagyok. ezt mondjuk sosem tagadtam, csak néha voltak vannak helyzetek, amikor ordít rólam az ellenkezője, és el-elgondolkodtat néha, hogy a félig tele pohár miért üres félig? na de íme a bizonyítéka valaminek: rájöttem, hogy a jó és rossz emlékeimet kicsit másképp kategorizálom egy ideje. éspedig nem jók, illetve rosszak, hanem de jó, hogy megtörtént emlékek, illetve de jó, hogy túl vagyok rajta emlékek.
HATALMAS különbség.
ilyen formában egyrészt kifejeződhet a hálám előbbiért is, meg utóbbiért is. másrészt, utóbbi kicsit úgy hat, mintha a jelenem és jövőm valami sokkal de sokkal jobb lenne, vagy legalábbis valami jobb fele haladna.
hát nem szebb megoldás, mint “jó”-val meg “rossz”-al felcímkézni minden dobozt?? nincs olyan, hogy rossz. minden jó!!! csak ki kell centizni a megfelelő nézőpontot. valakinek a szavaival élve: “minden a tálalástól függ”. hát tálaljunk szépen.
s váljék egészségünkre az is ami megtörtént, és az is, amin túl vagyunk!
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?