tematikus nap volt ez a mai, és ha elolvastad a címet akkor már tudod is, hogy mi volt a téma. egy ideje minden út rómától délre vezet. pontosan 2 éve keltette fel a figyelmemet ez a sziget, amikoris találtam egy együttest és egy számot, ami nagyon megtetszett, de sehogysem jöttem rá, hogy milyen nyelven énekelnek. aztán megtudtam, hogy “szicíliaiul”, ugyanis ott nem pont olaszul beszélnek. aztán nemrég elmentem egy szabadtéri vetítésre, abban a tudatban, hogy olasz film lesz, azt viszont nem írták ki, hogy szicíliában játszódik, és egy mukkot sem fogok érteni (az alapfokú olasztudásommal, ugye). a minap pedig véletlenül megtaláltam a neten egy ismerősömnek egy érdekes dolgozatát, ami épp egy olasz regényen alapszik. na és hol játszódik a regény története, amit nyáron elfogok olvasni? szicília szigetén.

azért érdekes szicília, és a nyelve, merthogy ott a történelem során a mediterrán térség összes civilizációja találkozott: latinok, spanyolok, görögök, és arabok is. ennek a keveredésnek lehet az eredménye a legegzotikusabb nyelv, amit valaha hallottam. de biztos vagyok benne, hogy ez a keveredés a kultúrájuk összes többi elemében is megmutatkozik.

eldöntöttem, hogy amennyire csak lehet, megakarom ismerni ezt a kultúrát, és hát miért is ne kezdeném a szicíliai konyhával? így történt, hogy ma 2 “nemzeti” ételüket is elkészítettem, turistavideókat néztem, ja és igen, a szirakuzai rádió is szólt. akkora vagányság, hogy lehet így is utazni! de az még nagyobb vagányság, hogy lehet másképp is utazni. ennek örömére pedig máris bevéstem szicília szigetét a láthatatlan noteszembe, amelyikben a világ legfontosabb látnivalóságait gyűjtöm. : )