ha jól emlékszem valamikor nem is olyan rég blogoltam néhány sorban, hogy mit gondolok a román meg a magyar médiáról. hát most ismételten hangot adok felháborodásomnak, de ezúttal csak az egyiket illetően. hála a jóistennek ritkán nézek tévét, de ha eszembe jut, hogy régebb mennyit néztem, elcsodálkozok: vajon akkoriban jobb dolgokat mutattak? vagy én voltam nyitottabb a mocsokra?
mostantól hivatalosan is GYŰLÖLÖM a román médiát. úgy alapból megvetem ezt a területet, merthogy megvan minden esélye, hogy szépre és jóra tanítson ezreket, és ehelyett erőszakkal, szerencsétlenségekkel, az emberi hülyeség sztárolásával, és még kitudja mi a búbánat férfiasságával tömi az agyunkat. de nem ez az oka annak, amiért ilyen kicsit sem kellemes érzéseket keltett bennem néhány román tv csatorna. hanem az az elképesztően hangos, szenzációhajhász, képmutató, a könnyek mögött a nézettségi mutatókat figyelő, örjítő médiazsivaj váltotta ki belőlem, ami egy román énekesnő hirtelen halála körül alakult ki.
egyszerre 3 csatorna élőben mutatja a temetést, jól rázoomolva a hozzátartozók arcára minden lehetséges pozicióból, hogy lássa ám a nép, kinek milyen szögből folyik a könnye!! közben régi paparazzifotókat vágnak be a megboldogultról, ügyes bajos dolgait osztják, találgatnak, spekulálnak, és ha ez még mindig nem lenne elég, íme az amitől végképp felfordul a gyomrod: párhuzamosan fut a happy hour (!!!) című műsor, ahol meghívottak az énekesnő barátai, őt véleményezik, emlékeket mesélnek, “sajnálkoznak”. nyerő kis összeállítás, igen, showműsor, aminek a fénypontja a temetés élőben. a legtöbb néző számára egy nagy zacskó tökmag mellett tökéletes délutáni kikapcsolódás. azt viszont csak remélni tudom, hogy utána néhányan felteszik maguknak a kérdést: jó, de hol van a gyász? hol van az együttérzés? merthogy ebben az egészben egy fikarcnyi gyász sincsen. csak a képmutatás és az a gusztustalan igyekezet, hogy az utolsó cseppig hasznot húzzanak valakinek a sztárságából. én ezerszer többre tartom azt a gesztust, amikor egy percre elsötétül a képernyő, mint ezt a förtelmet.
ezeket látva valamelyest megtudtam érteni, hogy egyesek belefáradnak az életbe. vagy belefáradnak abba, hogy színház az egész életük, és úgy döntenek, hogy nem várják meg a következő felvonást.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?