mindjárt véget ér ez a gyönyörű nyári hónap, és én még semmi nyomát nem hagytam a blogomban. pedig marketingesként tudom, hogy aki homokba dugja a fejét, abból egy idő után csak egy segget látnak az emberek. vagy csak simán megfeledkeznek róla. egyiket sem kívánom magamnak, tehát… : ))

ez a hónap mindig elidegenít a blogomtól, valóban. az augusztust midnig kicsit úgy képzeltem, mint egy hegycsúcsot, aminek a meghódítására január elsején indultam el. augusztus az év fénypontja, amit mindenki vár. a beteljesülés. a zajos, füstös szombat esti láz. az augusztust dobpergéssel kellene bevezetni, és tapssal kellene zárni. ami utána jön az már az ereszkedés a völgybe, a lejtő, a másnapi takarítás, a vasárnap esti pihenés. és hát annak is nagyon örvendek, hogy mi vagyunk az egyetlen hónap szülöttjei, akik elmondhatjuk, hogy csillagok hulltak az égből amikor világra jöttünk, hátnem fanntasztikus, rita és a többiek? : ))

kihasználva, hogy a CFR 50%-os kedvezményt ad, mert egyetemistaként azon vagyok, hogy gyarapítsam a román állam szellemi tőkéjét, és a MÁV 90%-osat, csak mert határon túli magyarnak születtem (vicces, nem?), augusztusban nagyon olcsóért sikerült megmártóznom végre a magyar tengerben is. úgy tűnik, az augusztus ilyen borozós. bemelegítő lenne a szeptemberi szüretre? : )) augusztusban boroztunk a balaton parton, Weöres kötet ésésés holland dohány fölött. aztán augusztusban boroztunk valakivel, akinek a tekintete még mindig olyan, mint a macskáé. megigéz. és mindezt egy olyan égbolt alatt, ami szerintem a legszebb látványosság marad, bárhová is utazzon az ember. és ott van, csak fel kell nézni…