könyvajánló lett volna eredetileg a bejegyzés címe, de aztán nem az lett. szerintem nem is tudnék normális könyvajánlót írni, mert a harmadik mondat után a könyv már csak mellékszereplő lenne, csak egy apropó arra, hogy beszámoljak az érzéseimről amiknek lehet hogy közük sincs a könyvhöz… tehát ez nem könyvajánló.
elolvastam Méhes György szépséges szerelmekről szóló Krónikáját, és az elmúlt hetekben teljesen a könyv hatása alatt voltam. a családját összehozó szerelmeket írja le, olvashatóan ésés annyira izgalmasan, hogy egyszerűen nem tudod letenni a könyvet, vagy ha leteszed is, azon töröd a fejed hogy vajon mi történik a következő fejezetben. ami még a szerelmeknél is jobban tetszett benne, az a történelmi események leírása, ugyanis a cselekmény az 1910-1940-es évek Székelyföldjén, illetve Kolozsváron játszódik.
szerintem eddig is nyitott szemmel jártam az utcákon, és többet figyeltem az épületeket, mint azt, hogy hova lépek. de mióta elolvastam ezt a regényt, lassan teljesen az agyukra megyek a velem együtt sétálóknak azzal, hogy “nézdnézd itt lakott Sárkány apó a rgeényben”, vajon hol volt a bejárat, melyik volt az ablakuk, stb : )
nem tudom mennyire egészséges, hogy ennyire magukkal ragadnak a “régi szép idők történetei”, amik ott történtek, ahol élek. vagy nem tudom, hogy mennyire hasznos tudni, hogy ki lakott 1916-ban a Hegedűs Sándor (ma Gheorghe Şincai) utca sarki épületében. én mindenesetre úgy érezem, gazdagítanak ezek a régi történetek, egy kicsivel több leszek minden egyes letűnt sors ismeretével, és nem csak alvajárom az életemet, hanem egy kicsit ismerem is a helyet, ahová ledobtak. és neked is csak annyit mondhatok: meleg szívvel fogadd a múltat ! : ))
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?