bár meg se ígértem volna, hogy szabadidőmben többet fogok írni. nem sikerült, elhanyagoltam a kicsi blogomat. na de eldöntöttem, hogy mostantól másképp lesz. nem csak a magam szórakoztatására írok, hanem másokra is gondolok, a családomra elsősorban, azon belül is édesanyámra, aki tudom hogy olvassa a blogomat (SZIA MÁMÁ!) mert me kell számoljak neki a külföldi tapasztalataimról. németországnak fix a kellős közepében vagyok, thüringiában, schmalkaldenben, bentlakásban, 6odik emeleten, gyalog kell jönni mert nincs lift (oh hányszor visszasírlak, drága economica2) na de! nem siránkozni jöttem, hanem egyetemre tanulni. ma volt a második nap, ahhoz képest, hogy az idejövetelem mennyi bonyodalommal járt, az első nap adminisztratív ügyei gond nélkül megoldódtak pár óra alatt. közben megismertem a sorstársaimat, 6 brazil fiút, orosz lányokat, egy dél afrikait (aki fehér), két mexikóit, egy amerikait, és valami késő-kása spanyolokat, akiket ma este fogok megismerni az első erasmus partin. megvannak a tantárgyak amikre majd járni fogok, de az csak jövő héttől. a városról annyit, hogy sokkal csendesebb és kisebb mint kolozsvár, szép meg minden, de látszik rajta hogy keletnémetországi maradvány. tehát ócska. de legalább van múltja, régi régi település, szép régi templommal, és olyan grimm mesékre emlékeztető házakkal. frank-hesseni stílus azt hiszem, amikor úgy látszik minden gerenda a házból. beteszek egy képet is. hát isteni. sietek, kell öltözzek. még írok!
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?