tegnap németórán üldögélve kinyitottam a határidőnaplómat, aminek nálunkfele a legesleghátsó oldalán románia térképe található. a szemem automatikusan kolozsvárt kereste (igen, úgy tűnik az ott töltött 4 és 1/2 év már a szemreflexeimre is hatással volt) na és nézem, hogy cluj-napoca, és mellette az a kis pont, ami a várost jelöli. hát elmerültem abban a pontban, nem is kicsit… és valamit felnyithatott bennem az a pont, mert hirtelen csomó elmékem feltört bennem kolozsvárról, képek épületekről, a 27es busz útvonala +28 fokban, a horea út zaja, a dónáth út orgonaillata, a közgáz körüli fények, a barátaim akik értik az idétlen vicceimet, jaj! : ) hirtelen furcsának találtam, hogy mindez ott tud lenni abban a kicsike pontban a térképen, és egy pillanatra röhejesnek találtam az egész térképesdit. minek kellenek térképek, ha úgysem mondják el egy helyről, amit ott érezni lehet? ja, hogy erre vannak az útikönyvek! oké : ) persze, a térképek is hasznosak nagyon, tudom, tapasztaltam. de amikor egy pontban látod összefoglalva az életed elmúlt közel 5 évét, akkor kicsit nevetséges.
(akik azt hiszik, hogy még korai nekem a nosztalgiázás, azok nem tudják, hoyg milyen rég eljöttem már otthonról! de megígérem, hogy mostantól havonta csak 1 db nosztalgiázást engedek meg magamnak. és holnap már április, hurrá ! : )) )
hogy ma is legyenek képek, mutatok saját készítésű tér KÉPeket:
fellegvárás…
melodyzás…(SZIA KICSI!)
a vizsgaidőszak beköszönte a grigorescu negyedben…
egyik legszebb régi épület a szamos parton…
és a velejáró utcai zsivaj…
szamoscsobogás…
órára sietés a horea úton…
már nincs olyan sok hátra…
és igen, a filológia egyetem ajtaja tárva nyitva…
találd ki, hol játszódott rövid történetünk. puszi.
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?