Szívből szólok

…messze nem olyan jó, mint negreni-ben a miccs. pedig jaj de puccos egy hely volt az óváros legközepén, csak úgy kint a nagy térben, olasz pincérekkel, és még az öregember is oda tolta a verklijét, olyan szépen szólt… csakhogy én nem néztem meg, hogy a quattro staggioni pizza egyik staggione-ján tengeri herkentyűk vannak, aki szereti és ért hozzájuk az biztos megtudná mondani, mivolt az. kicsi rózsaszínes átlátszós kövér gilisztára emlékeztető VALAMI IZÉ, amit ha jobban megnéztem még a főütőerét is láttam a testében benne. csak a szagát kellett megérezzem és máris úgy éreztem, hogy jól vagyok lakva. aztán azt a staggionet kivágtam és félretettem, el, messze látó- és szaglótávolságból, a pizza többi részére pedig úgy próbáltam gondolni, hogy azt igazából otthon sütötte édesanyám, csak az olcsóbbik lisztből, azért lett olyan vékony a tésztája.

egyébként erfurt szép város, gyönyörű nyári időt kaptunk el, és egy érdekes idevalósi fiút, aki hajlandó volt nekünk végigmutogatni a látnivalókat a városban. jól megsütött a nap, úgyhogy hazafele a vonaton már mellettem utazott a nemkívánatos fejfájás, ami most múlt el pontosan. engedem, hadd menjen.

ma csak egy képet mutatok, mert én ilyen kiszámíthatatlan vagyok.
íme, egy erfurti “fess fiakker” : )