még csak egy hét telt el, de már minden utcasarkon, boltban ismerősökkel találkozok. vannak, akik a nevemen szólítanak (érdekes a név hatalma, hogy mennyivel közelebb tudom érezni magam egy olyanhoz, aki nem csak úgy köszön, hogy “hey”, hanem oda teszi a nevemet is). na de! ma sikerélményem volt. kettő is, de csak az egyiket mesélem el, mert szeretek titokzatos maradni. tehát az az óriási nagy siker okozta az élményt, hogy én mutathattam be ezt a kicsiny városkát egy újonnan érkezett brazil arcnak. történt ugyanis, hogy ebéd után a központ fele vettem az irányt, hogy vegyek pár füzetet az 1 eurós boltban. hát látom, hogy a Smalkalda patak partján (ez egy patak ami átszeli a várost) lógatja az orrát egy brazil, akit tegnap ismertem meg. odamegyek, kérdem mi a helyzet. azt mondja nem jó semmi, semmihez nem talál sem a laptopjának sem a telefonjának de még a borotválkozó gépjének a töltője sem, azért olyan szakállas. nem tudom-e, hogy hol lehet kapni kábeleket. mondom de, az egy eurós boltban biztos. tévedtem… na de amíg kaptunk neki kábelt addig kereken körbejártuk a várost, megmutattam neki, hogy hol kell menni a kastélyhoz, hol van a régi watchtower, hol betegedett meg luther… szóval mindent : ) teljesen jól beválnék idegenvezetőnek, vagy legalábbis kábelkeresőnek mindenképp.

aztán beültem a könyvtárba és eredeti marketing journal-okat olvastam, egy tribün nevű folyóiratot, aminek a hivatása, hogy jobban megértesse a zsidó kultúrát velünk, tudatlan gójokkal, és komolyan fontolóra vettem, hogy kiköltözök a bentlakásból és beköltözök a könyvtárba. mindkét helyen irtó nagy csend van, de ott legalább vannak könyvek.

a nap fénypontja a marketing kurzus volt este a koreaival és törökökkel. nagyon jópofa, lelkes, pozitív tanárnőt kaptunk el, aki tutibiztos, hogy nem árja, hanem valami más. arra bíztatott, hogy annyi tantárgyat vegyünk fel, ahányat csak tudunk, mivel biztos, hogy midnenhol tanulunk valami újat, és ha ő ismét fiatal lehetne, és megtehetné, amit mi, akkor ő így tenne. : ) a nap rossz pontja az, hogy a fényképezőgépem egész nap a táskám legaljában volt, és úgy megpakoltam, hogy képtelen voltam előkotorni… pedig azt a macskát a patakparton hogy lefényképeztem volna !

ezért ma kép helyett az órarendemet mutatom meg.
tessék a csodájára járni!