a mai napban ez a két dolog volt érdekes. az első az itteni wilhelmsburg nevű kastélyhoz fűződik. erről azt kell tudni, hogy az 1500-as évek végén épült, a helyi grófok nyaralójának tervezték. érdekes még benne, hogy itt írtak alá a reformáció alatt egy híres egyezményt, és itt lakott 3 hétig luther márton is. sajnos megbetegedett (február volt – jobban fel kellett volna öltözni!) és hamar el kellett hagynia a várost. én ebben a kastélyban jöttem rá, hogy utálom a csigalépcsőket. értem én, hogy hasznos tud lenni, meg helyet spórolunk vele, de 1: szédülök tőle, 2: nem tudom, mi van előttem, 3: nem tudom ki jön utánam. amíg felmásztam a torony tetejébe kb hússzor megfordult a fejemben, hogy visszafordulok. egyébként kedves kis kastélyudvara van, és jó, hogy ma mentem, mert csendes volt, elmélkedni tökéletes.
a másik jelszó a ma esti ivászathoz kötődik a többi exchange studenttel. a másik bentlakásban, 2 brazil és egy amerikai lakásában voltunk kb 25-30-an. jött sok új arc még a héten, tehát lezajlott még párszor a szokásos ismerkedés: hogy hívnak, honnan vagy, vámpír vagy-e. : )) na de szeretem, mert érdeklődőek nagyon a brazilok, és el szeretnének jönni trenszilvéniába. de íme a legérdekesebb: az este folyamán jöttünk rá, hogy létezik egyetlen egy mondat, amit ugyanúgy mondunk románul is, mint portugálul, és a jelentése is teljesen ugyanaz. íme a mondat: “cu un kilo de carne de vacă nu se moare de foame”.
mai menü egy idétlen kicsi zene, amit ma sokszor meghallgattam.
tessék szeretettel fogadni!
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?