ma azért írok ilyen korán, mert hamarosan kezdődik a buli a campuson, és ha megint buli utánra hagyom, akkor csak rövid bejegyzés lesz (lásd a tegnapit)

legjobban azt szeretem ebben az egyetemben, hogy minden fakultása, 2 bentlakása és minden egyes épülete egyetlen nagy területen van. van még egy teniszpálya, egy úszómedence és egy focipálya is a campuson. a focipálya mellé délutánonként a diákok nagy foteleket visznek le, zenét, minimum 2 láda sört és egy kicsi grillsütőt amin flekkent sütnek. nagyon-nagyon jó a hangulat a campuson. na de nem erről akartam írni hanem arról, hogy itt van mindennek a közepén egy külön épületben a menza és egy kávézó, és a menzán minden nap láthatok ebédelni mindenkit: a titkársági személyzettől kezdve a tanárokon és a dékánon keresztül a rektorig mindenki ott van karnyújtásnyira tőlem, és azt eszi, amit én, olyan tányérból, amilyenből én, és olyan késsel-villával, amilyennel én. hát mekkora különbség ez már a kolozsvári tapasztalatokhoz képest!!!! mert hát például ki volt a dékán a filológián? csak azt láttam, hogy van ott egy ajtó és fölötte kommunista eredetű táblán, hogy DECANAT, de hogy hogy néz ki a dékán, húsevő vagy növényevő, szokott-e egyáltalán enni, vagy egy más bolygóról jött és neki nem kell, ezt nem tudtam meg soha. vagy vegyük például andrei margat. kb ezerszer hallottam már a nevét, de még midnig nem tudom biztosra, hogy ember alakú, vagy egy küklopsz? na jó, egyszer láttam a TV-ben, ezért igazából egy XXL-es öltöny jut eszembe róla, egy nyakkendő és protokollmosoly. de ki látta ezeket a rejtelmes lényeket emberi helyzetekben? például amikor maszatos lett a szájuk körül, vagy morzsa maradt a galléron, vagy amikor a forró levestől leizzadt a homlokuk? lehet, hogy senki sem. úgy tűnik, nálunkfele a bársonyszéket élvezők mitológiai alakok maradnak már örökre.

ha megtehetném, most csatolnám a bejegyzéshez a madárcsicsergést, amit így este fél 9 magaslatában még mindig hallok az ablakomból. de nem tehetem. képzeld oda!