a székely nehéz sorsra ítéltetett.
érdekes, hogy a sokféle náció itt idegenben azért mennyire húz egymáshoz aszerint, hogy déliek, északiak, és úgy egyáltalán melyik kontinensről vannak. például a mexikóiak mindig a brazilokkal ülnek. az oroszok az ukránokkal és lengyelekkel, a törökök meg köszönik szépen jól vannak huszonvalahányan egymással, nem húznak sehova. és akkor vannak az ilyen formalinbavaló specialitások akik csak egyedül jöttek az országukból. nigéria. dél-afrika. bangladesh. norvégia. románia (ez volnék én ugye).
de nem kell félreérteni, nincs senki sem kiközösítve, sőőt, mindenki minden körben nagyon szívesen van látva.
csakazértmégis. néha zavar, hogy mindenki tudja gyakorolni itt az anyanyelvét valakivel, csak én nem. vagyvagyvagy írtó zavaró, amikor körülöttem hat ember oroszul karattyol, és gőzöm sincs miről beszélhetnek, lehet hogy éppen arról, hogy hogy fogom a villát a kezemben. ez az egyik dolog, ami zavar.
és ha ez még nem lenne elég, akkor itt van a másik dolog: romániából jöttem és mégis magyar vagyok. persze, százszor könnyebb lett volna, ha elejétől fogva csak annyit mondok, hogy romániából jöttem és nagyon-nagyon román vagyok. nem kellene magyarázni annyit. de egyrészt képtelen volnék rá, másrészt meg eszembe sem jutott ez a variáció. aztán már a bemutatkozásnál elkezdődnek a csodálkozások és értetlenkedések, és még mindig nem tudják rendesen, hogy én honnan vagyok, azt hiszik valahonnan ukrajnából. tisztára irigylem azokat, akik olyan büszkén tudnak országban gondolkodni és azt képviselni, azt hiszem ez az ami nekünk sosem fog megadatni. persze, mondom, hogy transylvania, de akkor csak a vámpír jut eszükbe és ilyen ország amúgy sem létezik a térképen. tudom, hogy nem várhatom el egy braziltól, hogy ismerje a magyar történelmet és esténként egymás vállán sírjunk trianon miatt. nem is várom el senkitől.
tehát komoly történelemórákat fogok tartani az elkövetkező hónapokban. és a székely tényleg nehéz sorsra ítéltetett, nagyon, vicc nélkül.
ezt az egész eszmelavinát egy házi feladat váltotta ki belőlem. ugyanis intercultural relations tantárgyból jövő hétre olyan zenéket kell vinnünk, ami ránk nézve nagyon nagyon jellegzetes, nálunk alakult ki, a kultúránk része. nem tudom eldönteni, hogy a székely vagy a magyar himnuszt mutassam meg nekik? vagy esetleg manelet vigyek vagy dupla kávét? 1OO tagú cigányzenekart? kárpátiát? (egek mennyire sokoldalú egy székely! már szinte gömb…)
NAGYON VÁROK ÖTLETEKET KOMMENTBEN !!
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?