itt már első naptól kezdve általános jelenség, hogy egyik pillanatról a másikra dől el, hogy ma mit fogok csinálni. úgy értem, hogy reggel még semmi tervem nincs, de délután már egy másik városban nyalom a citromos-csokis-mentás ízű fagyit (legalábbis citrom mindig van benne) így volt ma is. semmi tervvel a fejemben keltem fel, reggeliztem, de direkt nem öltöztem fel, mert volt egy film a laptopon amit réég tartogatok, és már nagyon meg akartam nézni. néztem is kisebb-nagyobb megszakításokkal 10-től 1-ig. ekkor felléptem a facebookra, és írja valaki, hogy van-e kedvem menni meiningenbe, és képzeld volt. így összegyűltünk pontosan 7-en és a süd-thüringen-bahn jóvoltából elvonatoztunk oda. meiningenben kebabot ettünk, fagyiztunk és fényképeztünk.

a nap tapasztalta, hogy jobban fekszik nekem az egyedül kirándulás. tudom ez nagyon antiszociális kijelentés, én magam is úgy érzem hogy már-már vétek ilyent egyáltalán gondolni is, de kijelenteni és véghez is vinni már egyenesen bűn. mert ugyebár a szép élmények arra valók, hogy együtt éljük át őket, eszmét illetve tapasztalatot cserélgessünk közben, így ismerhetjük csak meg a világot igazán, nem pedig magányosan, saját kis világunkkal a hátizsákban. de mi a fészkes francot tudjak beszélgetni olyanokkal, akik csak azért mennek egy új városba, hogy ott friss képeket gyártsanak a facebookra? akiknek a legnagyobb látványosság a bevásárló utca és a kirakatok, ha pedig lemaradok a háznál ahol Schiller nővére lakott, akkor megbámulnak. mert ez csak egy ház. vagy akik ha találnak egy brahms szobrot, az előtt úgy pózolnak, mintha a playboy szerződtette volna le őket egy photoshootingra. komolyan úgy kezdem érezni, hogy velem van a baj, és ez nem szerénykedés. engem valahogy nem érdekel a pózolás része, sem a bevásárlóutcák. csak nézhessek végig minden ablakot-ajtót-plakátot-utcatáblát-fát egy városban NYUGODTAN. el tudok tölteni egyedül is egy napot egy új helyen anélkül, hogy egyedül érezném magam, vagy unatkoznék. és minden sarkon tudok valami újat felfedezni, még akkor is, ha a hátizsákomban csak a saját kicsi szűk világomat hordozom.

a nap jó pontja: magnólia illatban fürödtem!!! : )