nem vagyok nagy fotós, sosem vonzott maga a tevékenység olyan szinten, hogy mondjuk kisétáljak a nyírbe vagy a kápolnához csak azért, hogy fotókat készítsek. vagy házon belül sem kerestem soha a szépet fotógéppel a kezemben (na jó, néha lekapom a macskát, amikor lehetetlen poziciókat vesz fel az alatt a napi 18 óra alatt, amikoris mélyen alszik) 12-edik végén volt egy időszak, amikor nagyon megakartam örökíteni az osztályom minden napját, de az is csak két hétig tartott, aztán meguntam.

na de teljesen mások a fotózási szokásaim amikor új helyen vagyok. például most is itt thüringiában. ha csak a boltig megyek is ott lóg a fotógép a csuklómon, mert lehet, hogy látok egy macskát. vagy egy ablakot vagy ajtót. szeretem megfigyelni, hogy mit tesznek ki az emberek az ablakukba. ez annyi mindent elárul a házigazdáról! és ha egy kicsit elvonatkoztatok (mindig el kell vonatkoztatni!) olyan érdekes történeteket tudok kerekíteni egy-egy ilyen ablak, vagy ház köré. legfrissebb mániám az utcatáblák. érdekes, hogy nálunk leginkább híres emberekről neveznek el utcákat. vagy amerikában csak megszámozzák őket. itt mind olyan utcanevek jönnek szembe velem, amikről nagyon könnyen tudok valami egészen másra asszociálni, továbbgondolni, rögtön valami mélyebb értelmet találni benne.

persze én is lefényképezném az akropoliszt vagy a kolosszeumot. de azok már nagyon ki vannak találva, nehéz őket továbbgondolni, nem beszélve arról, hogy a hülye is észreveszi és lefényképezi őket. cserében viszont itt van ez a három maszk, eisenachban néztek rám egy ablakból, egyikük eltörött. vagy 2 kedvenc utcanév itt a közelemben, két különböző lelkiállapotra.