pont ennyi lejes az a bolt gyergyóban, amelyiknek úgy igazából még mindig nem vagyok tisztában a kínálatával, merthogy a 4 kiszolgáló végig gyanakvóan néző, időnként fölösleges kérdéseket feltevő, egyébként életunt nő még sosem hagyta, hogy végignézzem azokat. egyébként már azzal kiverik nálam a biztosítékot, amikor megkérnek, hogy hagyjam a táskámat a bejáratnál. jó, ott hagyom. de akkor elvárnám, hogy a 4 közül legalább ketten figyeljék a táskámat is, mert lehet, hogy az értékesebb, mint amivel én valaha is megtudnám tömni a zsebeimet ebben a boltban.
de nem. a vigyázó szemek csak engem figyelnek.

a lényeg, hogy ma voltunk a német megfelelőjében. ebéd után készültem valami ragadós dolgot vásárolni, ami segít felragasztani szép dolgokat a fehér falaimra. összefutottam a koreaival, aki pont oda készült, ahová én. együtt mentünk bevásárolni, ő serpenyőt vett, én ragasztok és hajcsatok. : ) na de. az itteni 3.8 (4.2) lejes boltnak legalább van neve és arca: ő tedi, egy kedves maci, aki midnig mosolyog, mert minden nagyon olcsó, pontosabban 1 euró. a bolt kb 3-szor akkora, mint otthon, és két kedves fiatal lány árul, pakol, árcimkéz benne. szeretem, mert nem kérik el a táskámat a bejáratnál, és nem néznek gyanakodva. zavartalanul el lehet nézni a kínálatot és a sok jó olcsó akármi között még érdekes dolgokat is lehet találni. ennyi : ) arra gondoltam, ha hazamegyek majd jól feladom a market inget a 38 ezer lejes boltosnak.

ezenkívül ma a hétfő olyan volt, amilyen lenni szokott. könyvtár, egyetem, napozás. mivel egy kép többet mond 1000 szónál, úgy döntöttem, hogy a mai nap fénypontját kép formájában közlöm. íme, itt van kb 1100 szó: