ha lenne most egy olyan szavazóverseny, hogy szerintem melyik a legjobb, legmelegebb szívű, legkedvesebb nép, akkor én ezerrel küldeném a szavazatokat az erdélyi szászokra! nagyon-nagyon vendégszerető, hagyománytisztelő, család- és emberközpontú népek, és úgy gondolom, hogy mindenkinek, de legalábbis minden székely családnak legalább egy szász családdal szorosabb, baráti kapcsolatot kellene kialakítani.

ezt azért írom, mert tegnap pont meglátogattuk a szász ismerőseinket. ők igazából szeben mellettiek, csak gyergyóba jöttek dolgozni valamelyik gyárhoz még a 8O-as években. olyan nagyon szászok, hogy a nevük is német, és otthon is németül (szászul) beszélgettek. úgy lettünk ismerősök, hogy fix egy napon születtem a lányukkal (az ő anyukájának hamarabb elfogyott a teje, ezért az én anyukám pótolta néha, de hát ez gyakran előfordul szülészeteken) aztán 89-ben ceausescu eladta őket a német államnak, ők meg kiköltözhettek nyugodalmasan kutyástól-macskástól bajorországba. gyakran járogattak haza, olyankor hoztak nekünk haribo gumimacit, alles-müller-oder-was gyümölcsös joghurtot, lilatehenes csokit. igazi népünnep volt ilyenkor a bucsin negyedi gyermekek között! én még sosem voltam itt náluk, ésésés teljesen el voltam ragadtatva a vendégszeretetüktől, ahogyan fogadtak, ahogy marasztaltak, hogy aludjunk náluk, ahogy felpakoltak házitojással amikor jöttünk el (mert ugye tyúkokat is tartanak)

az idei húsvét feketepontja: sikeresen meghültem és most is lázasan írtam ezt a bejegyzést. tessék megtapsolni érte.