ha nem érzed eléggé az idő előrefele rohanását, akkor íme egy megoldás a sok közül: vegyél ki könyveket a könyvtárból. meglátod, kettőt alszol és már kell is vinni vissza, mert lejárt a 4 hét. mintha hideg vizes törülközővel felpofoztak volna úgy érintett ma reggel a felismerés, hogy már egy hónapja kivettem a két német nyelvkönyvet. nem azért mert nem jutottam a végére (nem is kell, lassan haladunk az órán) de milyen ez már! hát nekem úgy tűnt mintha tegnap lett volna. ó…..ó…..

egyébként ma már jobban szolgált az egészségem. még midnig felébredek éjjel, hogy fulladok meg, és akkor felköhögöm a házat, de már megkérdeztem, hogy zavarja-e őket, és azt mondták, hogy nem. bejártam a könyvtárba hosszabbítani és ugyanott megtanultam kezelni a xeroxgépet. néztem, ahogy spanyol gyerekek rollersíznek az egyetem előtti placcon (még ilyent nem láttam: a lábukra volt csatolva egy olyan mint a roller alsó fele, aminn állni kell, és síbotokkal hajtották magukat, mindenki más pedig nézte őket. kérdeztem mi csinálhatjuk-e. azt mondták nem, it’s only for the spanish. hát igen gondoltam, mert ők azok a szerencsétlenek akik sosem látnak havat, legalább rollerrel tapasztalják meg a majdnemsízek érzést) aztán hazajöttem és egy hatalmas csomag gyergyóból származó tökmaggal megnéztem AZ ESKÜVŐT. szép volt. legjobban az tetszett, hogy a her royal highness the duchess of cambridge majdnem olyan magas mint a férje. az esküvőnek pont vége lett, amikor én visszamentem az egyetemre, és kifizettem 7O eurót a közelgő berlini kirándulásra. hazajöttem, megírtam egy pályázatot és megnéztem a Sose halunk meg című nagyon-nagyon jó magyar filmet. a vége könnyes lett. mindenkinek ajánlom, a zenéjét pedig mindenkinek itt alant posztolom.
tessék sok szeretettel hallgatni!