előre szólok, hogy megjött a havi nosztalgiám. ez annyival jobb más havonta történő dolgoknál, hogy csak egy este tart, és nem is muszáj tisztálkodni utána.
ma reggel valamikor 10 és 11 óra között, miközben egy banánt eszegettem és kattogtattam a facebookot, egy eddig ismeretlen érzés tolakodott a szívembe: éreztem, hogy nagyon de nagyon szeretném, hogy ebben a pillanatban valaki kopogtatás nélkül bejöjjön a szobámba, felforgassa a dolgaimat mint egy családtag, vagy mint egy igazi lakótárs, és közben megállás nélkül mondjon, meséljen viccet, panaszkodjon, kérje el a sálamat, b.asszon le célozgasson viccesen arra, hogy rendetlen vagyok, kérdezze meg, hogy mit együnk ebédre, vagy hogy van-e szennyesem, küldjön le a szeméttel, vagy hogy hozzak egy doboz cigit. ezeket így együtt mind megkívántam, de a tündér valahol máshol praktizálhat, mert egyik sem teljesült, még csak be sem kopogott senki.
kopogtatás nélkül menni be valahova kicsit olyan, mint mindig kisbetűkkel írni, vagy ingyen ölelést adni az utcán ismeretleneknek. én legszívesebben egy ilyen kötetlen, szabad, közvetlen világban élnék, ahol csak kisbetűk vannak, és bárki bárkihez bemehet kopogtatás nélkül tenni-venni, kacagni, panaszkodni, hallgatni, mert mindenki mindenkit ismer és nincsenek már távolságok az emberek között, és ahol az egész élet egy nagy meghitt beszélgetés egy kicsi kunyhóban a meleg kályha mellett.
ma még történt egy olyan is, hogy délután elsétáltam egy park mellett. ott feltűnt, hogy egy fehér hajú nagyonöreg nénike elaludt az egyik napsütötte padon. megirigyeltem, és hamar el is foglaltam egy másik napos padot a magnóliafa alatt. ott napoztam egy órát kb, miközben a néni felébredt és engem sasolt. én csak párszor pillantottam rá a nagyonfekete szemüvegem alól, mert a figyelmem pár ezer kilóméterrel keletebbre, kolozsvár fölött lebegett. hihetetlen, hogy mennyire mesebelinek tud tűnni valami, ami jó volt, de elmúlt. kolozsvár az emlékeimben most egy szelíd, meleg, mindenkit befogadó kunyhó egy nagyon nagy erdő közepén, és én érzem, hogy mintha valamikor jártam volna ott, de nem vagyok teljesen biztos benne…
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?