ma viszonylag korán mentem egyetemre, 10-től volt órám. strategic HR management a kurzus neve, és ez volt az első, mivel a tanár egész áprilisban nem volt itthon. beültem egy pár indiai és pakisztáni srác közé, mert ők voltak a legjobb kedélyűek reggel 10 magaslatában. ez jó döntésnek bizonyult, mert két mondat után már törölgettem a könnyeimet a kacagástól. ők már ismerték a tanárt, és felkészülten jöttek, mind hoztak laptopot. kérdi tőlem az egyik, hogy én nem hoztam? mondom nem. azt mondja erre, hamarosan megfogom bánni a percet, amikor úgy döntöttem, hogy nem hozom. elkezdődik az óra. csak prezentációkat tartottak egyesek, nagyon halkan és unalmasan, és képzeld ági, még képek sem voltak egyikben sem !!! az indiai srácok már javában játszodtak hálózatban, és csak abból a szögből ahol én ültem 7 facebookot láttam megnyitva. egyszercsak írt nekem egy levelet az egyik indiai: missing your laptop? : )))
aztán miközben egy erősebb szél hazafele fújt, találkoztam a nigériai srácokkal. egyszer beszélgettem velük, és azóta emlékeznek rá, hogy magyar vagyok romániából! ez azért nem semmi, ha azt veszem, hogy még mindig van olyan ukrán, aki azt hiszi, hogy román vagyok. na és az négerek elmondták, hogy hallottak puskás ferencről, ismerik a ferencvárosi futballcsapatot, és szeretik budapestet. és nigériaiul a macska “ouaba”.
a mai nap legérdekesebb jellemzője mégis az, hogy egész végig kívántam a zsíroskenyeret hagymaszárral. de nem úgy, hogy tessék itt a hagymaszár, egyed, hanem úgy, hogy bemegyek a veteményesbe, kiválasztom a legszebb hagymaszárat, leszakítom és elkezdtem ropogtatni a zsíroskenyerem mellé. ez egy nagyon-nagyon gyakori motívum az álmaimban, és főleg akkor jön elő, amikor felcsattan az idő, és az ember lánya egész nap a zöldben lenne. na de az élet nem zsíroskenyér hagymaszárral. ezért kénytelen voltam ezt az alább látható szerény vacsorát elfogyasztani. most pedig jóllakottan reggelig meg sem állok az alvással!
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?