micsoda nap! arra mindenesetre jó volt, hogy rájöjjek, örömet okoz a takarítás. olyan szívesen húztam-nyúztam az ablak, a csapok, a padló vixolását, hogy d.u. 6-tól fix eddig a pillanatig takarítottam. sőt, amikor már minden tiszta lett még járkáltam körbe a házban vagy tíz percet, mint a mérgezett egér, mert nem találtam a helyem, és még valamit úgy megtakarítottam volna. az is vicces, hogy soha nem pucoltam ablakot kolozsvári kintlakásos kalandjaim alatt, de itt most valahogy megkívántam. csak azt bánom, hogy nem volt kéznél valami gyergyói kisújság vagy krónika, hogy azzal is megcsikorgassam kicsit az ablakot. a nap kérdése, hogy az a rengeteg sárga virágpor miért száll fel a 6-odikra.

a máról még említésre méltó a finom ebédkém, amit jó étvággyal fogyasztottam, annak ellenére, hogy egyedül ettem. már az ötödik éve, hogy rendszerint nem otthon ülünk le a kicsi mámámmal és kicsi tátámmal a konyhában enni, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy kikristályosodjon előttem az EGYÜTT EVÉS felbecsülhetetlen értéke. az egyedül evés nekem felér egy enyhébb büntetéssel, azt hiszem. no de ez van, ilyenkor mindig arra gondolok, hogy sokszor ettem már együtt, és sokszor fogok még együtt enni másokkal.

most készítek szendvicset és lefekszem, mert 7-kor indulunk stuttgartba. meglehet, hogy holnap nem írok. annyi baj legyen. kellemes hétvégét!