tegnap este olyan élményben volt részem, hogy talán könnyebb lenne lerajzolni, mint blogolni. éjfél körül az eget néztem az ablakomból, EZ A ZENE szólt a fülemben, és azt kívántam, bárcsak az emberek megtanulnának nyitottabbak lenni egymásra. és nem hiszed el, de egyszercsak, amikor pont a refrén kezdődött, abban a pillanatban lehullt előttem egy csillag az égen. most fix ebben a pillanatban is csak azt tudom kívánni, amit tegnap, és ha egyszer véletlenül egy regényt írok, vagy egy vallást alapítok, vagy forradalmat robbantok ki, akkor azoknak az alapja, a gerince, a központi gondolata, az oka és a célja az lesz, hogy az emberek nyitottabbak legyenek egymásra.

egyébként elmondhatom, hogy az ittlétem eddigi legvagányabb hétvégéjén vagyok túl. te is észrevetted már, hogy egy jól sikerült hétvége hogy feldobja a hétfőt? nekem ez a hétfő is úgy telt, mintha a vasárnap hosszabbítása lett volna, pedig egyetem volt…

na de. stuttgart nagyon jó volt, és az emberek nagyon viccesek voltak. mióta itt vagyok nem kacagtam annyit összesen, mint ezen a kis kiránduláson. akaratunk ellenére fix akkor mentünk stuttgartba, amikor ott 3 féle fesztivál ment egyszerre. először is, az autó születésének 125-ödik évfordulója volt tegnap, a porsche múzeum előtt olyan hírességek álltak tőlem karnyújtásnyira, mint ralf schumacher vagy boris becker. az ingyen poszter és ingyen zászló begyűjtésekor lekapott egy újságíró, holnap benne leszek egyik stuttgarti újságban. aztán volt rövidfilmfesztivál a főtéren, nagy kivetítőn, körbe a fűben emberek, nagyon otthonos és hangulatos volt. itt a szökőkút volt érdekes, amibe fáradt lábakat lógattunk. aztán átmentünk a szemben levő kastélyhoz, és annak a hatalmas udvarán két srác épp speedmintont játszott. (ez olyan mint a tollaslabda, csak sokkal gyorsabb) elkértem egyiktől az ütőt, ezért itt az volt a legérdekesebb, ahogy kata a naplementében és orgonaillatban tollasozik egy kastélyudvarban. ezenkívül még volt egy frühlingfestival is, onnan a hideg sör a legérdekesebb. és voltunk a stuttgarti tévétoronyban fent, amiről érdekes, hogy az a világon az első tévétorony, az azután következőket már csak mind róla másolták. az éjszakánkról annyit, hogy a hotelben egy aradi volt a recepciós!! nagyon kellemetlen figura volt, félórát veszekedett velünk a kollégája miatt, mert neten foglaltuk a szobákat, és nem jól voltunk bevezetve a rendszerbe. de végül minden elrendeződött. a hazafele út szinte olyan jó volt mint az ottlét: végig activityztünk, már fájt a hasam a nevetéstől. az egyik koreai srácnak azt a feladványt adtam, hogy “sexshop”. látni kellett volna azt a szégyenlős arcot, ahogy szexshopot mutogat szegény. ebben a legérdekesebb az volt, hogy az út utolsó 3O percében egy idegen is bekapcsolódott az activitybe, és már barátok vagyunk vele a facebookon. nem tudom mások hogy vannak vele, de itt olyan gyorsan történnek a dolgok, hogy csak kapkodom a fejem!

íme egy ízelítő a szökőkútról, mögötte a kastély ahol tollasozni jó!