az előző írás a reggeli nagyonéber vonatozás mellékterméke. zárójelben megjegyezném, hogy szerintem velem többek között az a baj, hogy túlontúl emocionális alkat vagyok. sokszor még nekem is teher a sok érzés, hát még akkor azoknak, akik nincsenek hozzászokva a nagy túlcsorduláshoz?

innen nézve semmi sem csoda.
onnan?