ti is észrevettétek, hogy este és reggel a legfinomabb a levegő? valahogy a kettő közötti lótás-futás, zaj, szél, stressz elnyomja a finom akác, orgona, gesztenye, fű illatkeveréket.

múlt héten éreztem először itt azt a nagyon illatot a levegőben, amiről eszembe jutottak a régi csomafalvi késő délutánok, esték. azok a nyári esték, amikor a 7 éves leánykának hagyják este 8 után is, hadd játsszon még egy kicsit az udvaron. aztán még 9 után is egy kicsit. aztán fél 10-kor már nagyon kell könyörögni, de a szomszéd játszótárs segítségével valahogy sikerül 10-ig nyújtani a játszást. ekkor van az, hogy még nincs teljesen sötét, de már nagyon szürke minden. a tyúkok már elültek, de még 1-2 mondikál a ketrecben. a kutya már nem haragszik annyira a macskára. az utcán már nem járnak, és a szomszédok is mind bementek, csak a lámpafényük árulja el, hogy még nem alszanak. egy-egy denevér elsuhan a ház fölött.. seprű, kapa, slag, minden ami nappal dolgozott, ilyenkor csendben van már, valaminek nekitámasztva, vagy valamire felakasztva pihen. és pont ebben a meghitt csendben és nyugalomban merészkednek elő egy falu legfinomabb nyáresti illatai: a rózsák illata, a frissen nyírt fű, a pár órája meglocsolt föld, a farakás erdei napfény illata, a napközben ostromolt és sikeresen megtépászott málnabokrok illata, a fűrészpor illat az udvar jobb hátsó sarkában emlékeztet, hogy ott nemrég valaki keményen dolgozott, a nyitott pince lejáratból áradó nyirkos, dohos, hideg bor illata 1000 évvel visszarepít a múltba, és még az az iszapos, szúnyogos, párás, algás illat is, amit egy hazafele siető szél cipelt magával a Marosról, és a mi udvarunk fölött véletlenül elejtett…

ezeket csak a macskák érzik a garázs tetején, és a 7 éves leányka, aki kiharcolta, hogy 10-ig az udvaron maradhasson. miután számba vette az illatokat, mind a 8-at, szippant egy nagyot a nyáresti levegőből, és csattan is az ajtó mögötte, mert odabent már nagyon várja az eperlekváros kenyér, egy jó nagy csésze meleg tej társaságában.