hamar megosztom a világgal az örömömet: ma délután végre felébredt mély és hosszú álmából az a részem, aki nagyon nagyon kívánkozik már haza. úgy történt, hogy délután lasagnát készítettünk az oroszokkal, tésztát sütöttünk, aztán teáztunk röhögtünk, majd hazajöttem az egyikkel aki a szomszédban lakik és átjött hozzám beszélgetni. nekem adta az egyik táskáját és meg neki adtam az anti-stressz játékomat, amit nyomogatni kell ha stresszes vagy. aztán odáig fajult a beszélgetésünk, hogy képeket kezdtem mutogatni neki otthonról, csomafalváról, az erdei házunkról, megmutattam neki a testévremet mert nagyon kíváncsi volt, a szüleimet és a két nagymamámat is. nemrég ment el a lány, de én azóta itt csak repdesek a boldogságtól. ja meg a boltba is repdesve mentem el, amikor rájöttem, hogy elfogyott a kenyerem. és ezt a hirtelen jött boldogságot annak tulajdonítom, hogy felébredt bbennem az a kata aki valamikor április elején álomba szenderedett, mert jobbnak látta átaludni a 4 hónapot, és addig is átadni a helyét egy másik katának aki inkább angolul és németül beszél, próbálja magához szelidíteni a lakótársait, és nagyon igyekszik otthon érezni magát.

most már mindkét kata éber, örültek a találkozásnak és üzenik a világnak, hogy jól megvannak egymással. : )