úgy eltelt az utóbbi 2 hét, hogy annyi időm sem volt hogy szóljak, hazajöttem. igazából még nem volt olyan igazi végreitthonvagyok érzésem, mivel már érkezésem után következő napon kellett menni ki az erdőre 3 napra, majd utána is naponta menni valahova, szedtem rókagombát, megtudtam azt is, hogy augusztusban is lehet disznót vágni ha van egy bazinagy fagyasztója az embernek, leégtem és éjjelente ráz a hideg, ettem és ittam mindent amit már rég nem, kiolvastam félig herta müller lélegzethintáját (németül ám, mert azt úgy érdemes), izzadtam kolozsváron hiába, utaztam jegy nélkül vonaton, írtam ami jött de itt nem osztom meg, azon voltam hogy feldolgozzam az elmúlt 4 hónapot és visszarázódjak az itthoni iramba és holnap lesz a szülinapom… kicsit olyan izé ez a visszarázódás. nem mintha panaszkodni akarnék, egyáltalán. csak egy kicsit sok impulzus ért odakint, túl sok újdonság egyszerre, és hát én is különlegesebbnek éreztem magam egy olyan környezetben, mint itthon. ez van. legközelebbi tervem azon dolgozni, hogy itthon is különlegesnek érezzem magam. mindenesetre ha most vonalat kellene húzzak és végkövetkeztessek, akkor azt mondanám, ez volt az egyetemi éveim legeslegvagányabb 4 hónapja.

a viszont válltáska!