aki az elmúlt napokban követte a blogomat, az jó sok mindenről lemaradt, mert egy ideje nem írtam már. amit az eddigiekről tudni kell, az sokminden, kezdem a rosszal. papirokat kellett intézzek kolozsváron a német félévvel kapcsolatosan, természetesen nem sikerült, mert aki nyaral az nincs ott, aki nem nyaral az ott van de nem tudja mit mikor hogy hol milyen papirok kíséretében kell aláírjon nekem, aztán könnyebb neki átküldeni engem egy másik irodába egy másik nem nyaraló, ezért aztán nekem savanyú pofát vágó, barátságtalan, búvalbaszott fehérnéphez, akinek a tekintetétől én, szelíd mosolyommal, már-már megindító naivitásommal, megviselt romántudásommal és kis fehér aláírandó papirommal a kezemben szinte helyben összefosom magamat. így. a lényeg, hogy irodás papiros formalitásos dolgaim voltak és közben ettem a mérget, ennyit a rosszakról.
na de. ami jó, sőt, ami a legjobb, hogy minden nap eljön hozzám az a pillanat, amikor úgy érzem, nekem a legjobb a világon. pl amikor fekszem a napon és hozzámbújik egy doromboló cica és elalszik a fejemnél. vagy amikor az erdőből lefele menet, nagy óvatosan, hogy nehogy seggre essek, egyszecsak visszanézek, és a lemenő, nagyon messzi nap, a rengeteg fa között fix engem talál telibe és én ekkor hirtelen rájövök, hogy ha egy centivel jobbra vagy balra álltam volna meg, már nem rám sütne. vagy vagy vagy melltartóson kint állni az esőben és még nem is beszéltem a vízipisztolyról….. hát nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi olyan jó most, de most jó. remélem másoknak is!
Vélemény, hozzászólás?