egy ideje valami perverz dolgot kezdtem csinálni, de ha még azt a kényszeres vágyat is számitásba vesszük, amivel én ezt most meg is akarom osztani a világgal, akkor nem túlzás azt állitani, hogy kétszeresen perverz vagyok.

az történt, hogy elkezdtem nézni magam a tükörben. nem csórén, ahogy most sokan gondolják, hanem csak úgy az arcomat csak. eddig ebben semmi rendellenes nincs, más is nézi az arcát, fogmosáskor, nyomkodáskor, vagy csak úgy mert ott van egy tükör, ugye. én rájöttem úgy egy hónapja, hogy van még valami, amiért tükörbe lehet nézni. amikor hirtelen nagyon nagy öröm ér, hogy lásd milyen vagy akkor! most példának okáért mondjuk, hogy egy e-mail, amit nagyon vártál már, hetek óta. egy reggel csak teszel veszel a szobádban, kirázod a paplant, összeszeded a zoknikat a földről. egyszercsak unottan rápillantassz a postaládádra, és látod, hogy megjött a levél. és nem nyitod meg még vagy 10 percig (minnél tovább birod nem megnyitani, annál tovább tart a boldogság, de nagyon személyfüggő, nekem a 10 perc is egy örökkévalóság, de közben ez a halogatás a boldogság!) ezalatt oda állsz a tükör elé és csak nézed, ahogy minden arcizmod berándul, a mosolyod a füledtől a szomszéd füléig ér, a könnycsatornád elárasztódik kellemes örömkönnyekkel, de nem csordul ki, csak úgy kicsit csillogóbb lesz tőle az egész arcod. aztán persze miután élőben, testközelből megfigyelted, miként is mutat az emberi arc miközben a lelke teljesen feltöltődik boldogsággal, ügyesen megnyitod a levelet és elolvasod.

ezt úgy egy hónapja kezdtem csinálni, vagy ha úgy tetszik, szeptemberben perverz lettem. de legalább tudom milyen vagyok, amikor boldog vagyok.

és ti tudjátok-é?