5 év kolozsvár alatt fix 5 helyen laktam. volt mindenféle: nagyonrégi, magas szobás ház, lepattant blokklakás, újonnan épült családi ház és bentlakás is. a kevésbé szerencsések, mint én pl, mindig elkapják: hülye a tulaj, hülye a vénasszony a szomszédban, sok a bér, nincs csentrála, egyikben meg nagyon nagyon fáztam is) na szóval az ilyen kevésbé szerencsések mint én még rengetegen vannak, sőt, a legtöbben, akiket ismerek, ugyancsak körbelakták már kolozsvárt. de most nem bánom, kicsit sem. akkor per pillanat, amikor leordibált a szomszéd vénasszony, hogy éjfélkor miért sütünk szalmakrumplit, akkor még csak azt éreztem, hogy ez itt most nekem rossz. pedig… pedig már akkor is szerettem nézni a falakat, de főleg elképzelni a családok sorsát, akik a falak között lakoztak. amikor talán a lepattant 4-edik emeleti lakásban a dónáthon az anyuka húslevest ízesített, közben a párás ablakra valaki pálcika embert rajzolt… a gyerekszobában két cseppség abbahagyta a verekedést és békülésképp legóztak egyet, és az apuka talán tévézett, de az is lehet, hogy épp megszerelte a csapot, hogy ne csepegjen már. vagy a horea 35/14 szám alatt egy kislány zongorázni tanult és közben almát tett eléje a nagymamája. vagy ahogy kitapétázták a szobát, összevesztek a mintán, leütöttek egy legyet, virágot locsoltak, vagy ahogy valaki elejtett majd felvett egy régi fényképet…

5 év kolozsvár alatt sok családdal laktam így együtt kicsit, és mind-mind jó lakótársnak bizonyultak. de most nem erről akarok írni, hanem arról, hogy van nálam egy könyv, ami nem az enyém. nem tudom pontosan kinek a tulajdona. egy családé, akik valamikor valahol laktak, ahol már nem, de még ott tartják pár holmijukat, például sok sok könyvet. szeretem ebben a családban, ahogy az anyuka melegszendvicset süt és közben kinéz a játszótérre, behív egy szabolcsot vagy alpárt. aztán rádiót kapcsol be, esetleg tévét, elővesz egy jegyzetfüzetet és leír valamit. aztán másnap valamiért bemegy a kórházba. aztán megünnepelik a Karácsonyt, nem túl boldogan….

hát szóval a lényeg, hogy kölcsönvettem egy könyvet és természetesen amint kiolvastam vissza is teszem pont oda, ahonnan elemeltem. de valahányszor kinyitom, nem csak szerb antal utas és holdvilágának története tárul elém, hanem egy sokkal, sokkal gazdagabb kép. az utas és holdvilág nagyon szép történet, szeretem. de most kicsit eltörpül egy család története mellett… nekem az utas és holdvilág most inkább talán egy kedves ajándék, mondjuk szülinapra. vagy egy jóleső vásár egy antikváriumban, miközben odakint zuhog. délutáni kikapcsolódás, talán. vagy olvasmány egy álmatlan éjszakán egy lepattant blokklakásban, ahol újabban néha én is alszom…