ha már tegnap leírtam, hogy mi a rossz a munkáséletemben, gondoltam ma leírom azt is, hogy mi a jó. jó például, hogy nem alszom 11-ig. hát úgy igazából ez sem jó, imádok 11-ig aludni, ez van.
na de. jó az a 8 perc reggel és délután, amikor oda- illetve hazavezetek, mert a kedvenc cd-met hallgatom. jó az a 10 perc lopott teázás a konyhában (amikor nincs nagyon főnökveszély) – olyankor megnyugszom. jó amikor németül szólal meg valaki a vonal másik végén – olyankor arra gondolok, hogy akivel beszélek az most olyan közel van a tavaly nyárhoz… jó az is, amikor csak azért telefonál valaki, hogy faxhangot kérjen – olyankor az agyam lustábbik fele örvendezik. jó, amikor már 2 órája tart egy tárgyalás egy görög-román-angolt keverő klienssel, mert akkor már egész jól belejöttem a németbe. jó amikor paprika is van a szendvicsemhez, mert úgy nem olyan egyhangú. jó amikor eszembe jut, hogy zenét is hallgathatok, mert az mindig feldob. és még jó az is, amikor tudok mosolyogni valaminn, mert olyankor valaki másra is átragad a jókedvem.
hát eddig ennyi a jó.
ha még lesz, mindenképpen szóvá teszem.
sziák ! : )
Szívből szólok 
Vélemény, hozzászólás?