egy nemlétező statisztika jelenlegi állása szerint úgy árasztom magamból a nyugalmat, mint a csempekályhák a meleget két rafiazsák bükkfa után. nem tudom mi minden járulhat hozzá ahhoz, hogy az emberek ezt lássák bennem: lehet, a járásom. egyszer édesanyám a negyedikről végignézte, ahogy elballagtam a blokk előtt, és fent azzal várt, hogy hol hagytam a repülőszőnyeget, mert mintha azon érkeztem volna. hát istenem, mindenki úgy jár, ahogy tud. vagy talán ahogy ülök? igaz, hogy nem bírom sokáig egyenesen tartani a hátam, ezért néha olyan hanyagul elfolyok a széken, lehet ebből sokan arra következtetnek, hogy én leszarom. vagy lehet az is, ahogy beszélek. az inkább olyan csendes, de csak azért, mert alapból nem szeretem hallani a saját hangomat. de lehet az is, ahogy a hajammal játszom, amikor valami fontosat magyaráznak nekem? hát az csak azért van, mert szeretném, ha az alsó tincsek teljesen egyenesek lennének.
van csomafalván a házunk fölött egy erdő, és annak a tetején egy rét, ahonnan belátni az egész medencét. nekem az egy nagyon kedvenc helyem. amikor ott vagyok elképzelem, hogy amit ott lent látok, az az élet.
a véletlenül későnkelés, a rohanás, a gödör amibe belecsattan az autó miközben rohanok, aki tökölődik előttem az úton, a szürke gondolatok a fejemben és másokéban, a harag amit érzek valahányszor kilépek a transilvania bank ajtaján, az önsajnálat, mert képtelen vagyok határozottan kiállni a saját érdekeim mellett, vagy önutálat, mert képtelen vagyok a haragomat akárki szembejövőre rázúditani, előbb megvárom, amíg egy teljesen ártatlan, mit sem sejtő, szerető családtag / nagyon közel álló személy megjelenik, és akkor kegyetlenül megosztom vele az érzést.
ezt így mind-mind odaképzelem a hegyek közé, a medencébe, én meg közben ott ülök fent egy nagy, nap melegítette kövön, egy fűszállal a számban, és teljesen független vagyok tőlük. jól lenézem őket, és még mosolygok röhögök is egymagamban azon a katán, aki ott idétlenkedik a hegyek között és mindezt végigvonszolja az amúgy szépséges életén.
ez a gyakorlat lehet a magyarázata a fent említett statisztika meghökkentő eredményének.
Vélemény, hozzászólás?