te tudsz-e napközben, miközben emberekkel dolgozol, vagy takarítassz, mosogatsz, bevásárolsz, miközben csak teljesen normálisan egyszerűen valamit csinálsz, na olyankor tudsz-e valami miatt fele annyira is meghatódni, mint annakidején a titanicon? most nem tudom miért pont ez a példa jutott eszembe, talán azért, mert nemrég rádöbbentettek, hogy a titanicon mindenki meghatódik. én is sírtam. de azért emeltem ki, hogy fele annyira, mert most nem a sírós meghatódások érdekelnek, hanem a sírásmentesek.

a sírásmentes meghatódás szinte alig vehető észre. szerintem a legtöbb ember naponta többször is átéli, de annyira finom érzés, hogy gyakran nem is tudatosul, elvész a sok erősebb érzés között. sírásmentes meghatódás például akkor léphet fel, amikor valaki a környezetedben (pl munkában) elvégez helyetted egy apró semmiséget, puszta figyelmességből, kedvességből. vagy ad neked egy darab nápolyszeletet, mert épp a városban járt és eszébe jutottál, vagyvagy kinyitja neked az ajtót, ugyancsak kedvességből. vagy amikor valaki megnyílik előtted egy pillanatra, amikor a szemed láttára sebezhető lesz, van hozzá bátorsága, hogy mondjon neked két igazán őszinte szót !

ezek olyan élethelyzetek, amikor, ha kellően finoman hangolt vagy te magad is, könnyen elkaphat a sírásmentes meghatódás, és kis szerencsével még tudatosul is a nap végén, hogy meghatódtál egy apró semmiségen, és milyen jó neked már, hogy érzel ilyen igazán emberi dolgokat.