ma egy adott ponton realizáltam, hogy március elseje, és ebből kifolyólag közelebb van már a június, mint a november, és ez a boldogságnak akkora láncszerű robbanását váltotta ki a testemben, hogy már-már a pofátlanság határait kezdték súrolni az amúgy ártatlannak indult jópofaságaim. aztán amikor úgy délután 2 óra tájt a szokásos csendesség rátelepedett kicsiny irodánkra, kinyitottam a hátam mögött levő plafontól padlóig ablakot, és napoztattam azt a hatalmas arcomat !!! közben körbenéztem és megjegyeztem, hogy mekkora égbekiáltóan gyönyörű a kilátás tőlem. jó volt és hát kb ennyit dióhéjban a március kezdetéről.

a viszon’látás !