„Jó munkához idõ kell” alapon három év után végre befejeztem a kétéves mesterit. A dolgozatomat zöldmarketing témában írtam, aki kitöltötte a kérdõívet (vagy például aki kivette a diplomámat) az már tudja ezt. Azt kutattam, hogy a környezetemben élõk mennyire ismerik a környezetbarát termékjelzéseket, figyelnek-e rájuk vásárláskor, és általában környezettudatos életmódot élnek-e. Röviden összefoglalva az eredményt kiderült, hogy a Hargita megyei lakosok nem túl jártasak ökocímkék terén, és általában csak a kis erõfeszítést igénylõ környezettudatos tevékenységekben vesznek részt. De ez csak a felszín, ami számomra végtelenül unalmas, és pár hónap múlva a dolgozatom témájára sem emlékeznék, ha nem engedne teret átvitt értelmû gondolatoknak, vagy egy mélyebb párhuzamnak.

Arra gondoltam, hogy ha például kicserélnék néhány kulcsszót a dolgozatomban, még a pszichón is teljesen megállná a helyét. Így például:

1. Környezet = lélek
2. Zöldmarketing = mind a 927 pozitív gondolkodásról szóló könyv az “életmód” részlegen
3. Zöld termék = szeretet, hála, optimizmus, stb.
4. Környezetbarát tevékenység = a pozitív gondolkodás megnyilvánulása valamilyen tevékenységben
5. Reklámszlogen = idézet, okosság, a teljes Coelho életmû
6. „Vásárolj zöld terméket és szebb lesz a környezeted” = „légy mindig hálás és boldog leszel”
7. Szelektív hulladékgyûjtés = érzelmek tudatosítása

Ez utóbbi a kedvenc párhuzamom. A kedvenc véleményem pedig a szelektív hulladékgyûjtésre vonatkozóan valakitõl: „Minek szétválogatni a banánhéjat a sörösdoboztól, ha a végén úgyis mindent egy helyre baszkulálnak le?” Ez a pszichós dolgozatomban kb. így hangzana: „Minek agyaljak azon, ha megbántott a munkatársam? Nincs rá IDÕM, és amúgy is, holnap minden kezdõdik elölrõl.”

Szerintem a legtöbben ugyanúgy szelektálják a belsõ hulladékot is, mint a banánhéjat és a sörösdobozt. Sehogy. Ezért a soha el nem készített pszichós dolgozatom eredményébõl kiderülne, hogy a megkérdezettek általában csak a kis erõfeszítést igénylõ léleksegítõ tevékenységekben vesznek részt (pl megemlítik otthon vacsora közben és szidnak valakit egy kicsit).

Persze, szomorú, hogy még nincs mindenhol kialakulva a szelektív hulladékgyûjtés infrastruktúrája, és minden egy helyen köt ki, ezért én sem válogatok szemetet. Attól viszont megbolondulnék, ha nem ülhetnék le magammal 10 percre, hogy addig agyaljak egy zavaró érzésen (haragon, félelmen, veszteségérzésen), amíg azt ki nem sepertem magamból teljesen. Nem sírok és tépem a hajam ilyenkor, hanem csak tudatosítom, hogy ez a rossz érzés itt van. És azért van itt, mert. És azért tud most elmúlni, mert.

Olyan ez, mint szétválogatni a szemetet. Mielõtt beledobnád valamelyik kukába, elõbb muszáj tudatosítsd, hogy mit is tartassz a kezedben: fémet, papírt, üveget, mûanyagot vagy lapos elemet, esetleg banánhéjjat. Ez a gyakorlat nekem nagyon jól beválik, de nem azért, mert jó hatással volt rám a pozitív gondolkodás minden irányból zúduló marketingje, hanem csak azért, mert van IDŐM amit eltöltsek magammal, és el is töltöm szívesen.

Szerintem teljesen jó a pozitív gondolkodás elmélete, könyvesboltokban engem is mindig az „életmód” részlegre húz a szívem. Csakhogy már nehéz olyan mondatokra találni, amit még nem hallottunk volna valamilyen hasonló formában minimum 150-szer. A Titoktól a lelki feng shuin át egész Müller Péterig valahogy mindenki ugyanazt mondja, csak más marketingstratégiát alkalmaz, másra fekteti a hangsúlyt. Talán ha kihagytam volna ezt az utolsó bekezdést, nekem még lett volna rá esélyem, hogy ez a bejegyzés ne álljon be a sorba, és ne hasonlítson egy random cikkre az Elixír magazinból. De ha már így alakult, akkor íme az én zöldmarketing stratégiám alapköve: a pozitív gondolkodást mindenekelõtt szelektív hulladékgyûjtéssel kell kezdeni.