Észrevetted, hogy este 10 után sincs még olyan sötét, mint márciusban 8 órakor? Ma és holnap még nőnek a nappalok. Ezek a kedvenc napjaim az évből – olyan simogató az esti levegő, olyan csalogató a természet. Most van az az időszaka az évnek, amikor minden napért kár:

• amit a négy fal között töltök
• amikor nem írok

Ami ezeket a dolgokat illeti, elég fanatikus lettem. Este 10 után is képes vagyok elmenni futni, és hullafáradtan is készen állok egy esti sétára. Észrevettem, hogy a legjobb ötleteim futás és séta között támadnak, ezért az is előfordult már, hogy magammal vittem a naplómat sétálni. Egy nyáresti séta nagyon szép lehet valakivel kettesben, akire rá szeretnék hangolódni. De ha a természetre akarok ráhangolódni, akkor inkább egyedül sétálok. Ha egyedül vagyok, az összes figyelmem a természeté lehet. Elgyengülök, mint egy gyermek azon, ahogy a kicsi sün a kicsi lábaival bizonságba igyekezik. Észreveszem, milyen nyugtató, ahogy a búzakalászok lengedeznek a holdfényben. Noha gabonaellenes vagyok, egy hatalmas búzatábla látványától úgy érzem, gyógyul a testem, lelkem. Csodálom, milyen szép rózsaszínes a nyugati égbolt. Valahogy olyan hatást kelt, mintha sosem akarna lemenni a nap – vagy örökké tartana az élet.

Télen a sötétben csak sejtem, honnan jövök és hová tartok. De június derekán, egyedül sétálva akaratlanul is tudatosul bennem, hogy ugyanaz az erő teremtett engem, ami a természetet alakította. Ezek azok a napok, amikor nem csak hálát érzek az életemért, hanem már szinte várom azt is, hogy visszatérjek – egy legyek a lengedező búzatáblával, a sünivel és a rózsaszín égbolttal.