Munka után egyenesen a Billa felé vezet az utam, ha enni akarunk valamit hétfőn este, és legtöbbször akarunk, tehát parkolok és megyek a bevásárlókocsikhoz. A pénztárcámban kotorászok, egy euróssal működik csak. Ekkor megmozdul valaki a sarokban és nagyot köszön. Az újságos néger az, itt téblábol, mint mindig. Egy pár újságot tart maga előtt, néha befalja a sarkukat. Szerinte abból kéne nekem megvenni egyet.

„Megvenni”. A múltkor például majdnem megvettem egyet. Adtam neki 2 eurót, amit ugye elvett, megköszönte szépen, majd az mondta, az újságot azért megtartaná, mert ha elfogy, mivel keres pénzt? Na ekkor volt, hogy valami eltört bennem. Ekkora pofátlanságra nem számítottam hajléktalantól. Érzem, ahogy feltör belőlem a régi sértettség és eldöntöm, hogy rá se nézek. Kattan a kocsi zárja, kihúzom és begurulok vásárolni.

Főleg szezonális zöldségeket vásárolok, például spárgát. Tisztítja a vesét. Chia-magos kenyeret, sonkát és kilenc hónapig érlelt sajtot. Az jól megy az év fehérborához. Csirkéből azt szeretem, amelyik rövid élete során valamikor látta a napot. Az almát Új-Zélandról hozták. Akkor ezek látták Indonéziát? Végül cseresznyét veszek. A kasszánál csak oda kell tartani a kártyát a kártyaolvasóhoz, és már kész is. Hogy mire képes egy darab műanyag. Fordulok és már megyek is kifele. Ekkor megpillantom az újságost, már vár.

Hangosan köszön és bámul, amíg kipakolok a kosárból. Tudom, arra vár, hogy neki adjam az egy euróst. Egyesekben semmi szégyenérzet nincs. Egy biztos mozdulattal belököm a kocsit, kattan a zár megint és már látom magam előtt, ahogy elteszem a pénzt és elviharzok, rá se nézek, de ekkor az ujjam lecsúszik az egy eurósról, kurva pénz, pattan egyet a forró aszfalton, átgurul két köpésen, és megáll pont az újságos lába előtt. Ezt jól megcsináltad, Kata. Ránézek. Még mindig ugyanúgy mosolyog, mint amikor idejöttem. Hát akkor legyen a tiéd. Az újságot pedig tartsd meg, még jól jöhet. És akkor hallom, ahogy megkérdezem: Honnan jöttél?

Ő nagyon messziről jött, mondja. Dominikáról. Sziget a Karib tengeren.

Tudom, hol van Dominika.

A pénzt köszöni szépen. Az anyja egész nap dolgozik a cukornád ültetvényen ennyi pénzért. Nem találkoztak már hat éve. Küldött leveleket a börtönbe, de egy ideje nem ír.

Börtönbe?

Tíz évet kapott, de csak hármat ült le. Az volt a szerencséje, hogy ki kellett venni az egyik veséjét, és a beléből is ki kellett vágni egy darabot. Mutatja a kezén, hogy mekkorát. Plusz még jól is viselkedett, az is számít a börtönben. Mert ő jó. Csak nem akarta az egész életét a rohadt cukornád ültetvényen tölteni. Amikor három osztrák turista megkérte, hogy csempésszen kábítószert Ausztriába és kap egy csomó pénzt, nem sokat gondolkozott.

Itt leteszek mindent a földre. A fagyasztott dolgokra gondolok. A csirke, ha életében nem is, most láthatja a napot.

Könnyű melónak tűnt. Lenyelni másfél kiló kokaint száztíz kicsi kapszulában, felülni a repülőre, Bécsben elmenni a vécére, az egészet kiszarni és elvenni a pénzt. Ez volt a terv. De nem így lett. Már a repülőn nagyon kellett menni a vécére. A képernyőt nézte, hogy hol tart épp a repülő, de az a kicsi pont meg sem moccant, csak állt egy helyben az óceán fölött, és ő olyan erősen szorította vissza, hogy majdnem elájult. És akkor egyszercsak elmúlt a nyomás. A repülő Európa fölé ért, és már nem kellett menni a vécére.

Bécsben várták. Elvitték egy lakásba, kínait rendeltek. Csípett, de ő azt megszokta. Kérdezték, kell-e menni vécére. Nem kellett. Két, három, négy óra múlva sem. Akkor tablettákat adtak neki és kiabáltak. Akkor fájni kezdett a gyomra. Görcsölt az egész teste, összeesett és csak annyira emlékszik, hogy betették egy autóba. Amikor felébredt Linzben volt egy kórházban, egy vesével és tíz centivel rövidebb vastagbéllel. Utána mondták, hogy egy öregasszony talált rá egy félreeső út szélén. Alig élt.

Hát ezt kellett nekem ma megtudni egy euróért. Miért? Az újságokra mered a szemem.

Egy hajléktalanokat ellátó szervezet vette magához, az újságot is hajléktalanok szerkesztik. Azt mondja, ez a legutóbbi szám elég jóra sikerült. Ő is írt bele egy cikket. Vegyem el, olvassam el. Megkérdezem, miről szól. Dominikáról, az ottani életről. Köszönöm és megígérem, hogy elolvasom. Pont belefér, amíg megsül a csirke.