Szívből szólok

Már jócskán benne jártunk a decemberben, amikor a tanító néni minket is meglátogatott. Az osztályban mindig futótűzként terjedt, ha a tanci előző nap valakinél váratlanul megjelent. Nem szólt előre, hogy kihez mikor megy, így volt kitalálva ez a családlátogatás a kilencvenes években, hogy így majd a szülők nem tudnak felkészülni, porszívózni, szellőztetni, esetleg kicserélni a…

Már másodszor magyaráztuk el, hogy mit akarunk, de Mama még mindig nem értette. Csak mosogatott a kagyló fölé görnyedve, zörgette a tányérokat, súrolta a kanalakat, habzott minden a keze között, és már másodszor kérdezett vissza, hogy de nekünk minek kell az. Milyen játékhoz kell négy méter cérna és egy használt, üres buksza. – Hát mondtuk,…

Mámá akkor érezte meg, hogy valami nincs rendben, amikor észrevette, hogy csak ülök az ágy szélén pizsomában, szótlanul, és a földet nézem. A többiek már lefeküdtek, csak ő rakosgatott még nagy szorgalommal valamit a teraszon, oda az én szobámból nyílt az ajtó. Mindegyre kiment, bejött, ilyenkor hirtelen fagypont alá esett a hőmérséklet a szobámban. Nézte,…

A piros Dácsiánk nem sokszor hagyott cserben, de amikor igen, akkor mindig a Bucsin tetőn. Én már Parajd után az első kanyarban megváltam mama vasárnapi búcsúebédjétől. Pedig milyen finom volt az a csirkepaprikás, jó sok tejföllel. Mondtam, hogy köretnek puliszkát főzzünk, savanyúságnak kovászos uborka került az asztalra. Ezt még elnyomtattuk kétféle tésztával és elindultunk haza.…

– Aztán fogadjatok szót mamának, két hét múlva jövünk – így búcsúzik el mámá az autó letekert ablakán keresztül, majd gyorsan elkezdi visszatekerni. Én nyelem a könnyeket, szólni nem tudok, csak bólogatok, integetek. Tátá még dudál egy rövidet, mintegy elköszönve a falutól, és elindulnak haza, Gyergyóba. Mi csak állunk mezítláb a porban, a nap már…

Egy sötét, ködös februári reggelen tudtam meg, hogy létezik Magyarország. Aznap mámá korábban ébresztett, mint máskor. Selymes hangon és olyan kedvesen költögetett, hogy félálomban is láttam a mosolyt az arcán. Amikor nyitogatni kezdtem a szemem, bekapcsolta a tévét, és, hogy ne legyen túl megterhelő a vizuális élmény, a helyi adóra tette. Nem nagyon olvastam el,…

Retket árulni a legjobb, mert gyorsan be lehet falni egyet, amikor nincs vásárló és nagyon unatkozok. Rossz lehet azoknak, akik pityókát, vagy hagymát árulnak, ők nem tudnak harapni egy jóízűt az árujukból. Mekkora szerencse, hogy mi pont retekkel üzletelünk, örvendeztem magamban a sorsomnak, miközben mamával kicsi csokrokat kötöztünk retekből, és szépen sorban bepakoltuk őket a…

Éjfél volt, amikor a hotelszoba tévéjét kikapcsoltam. Még zúgott a fejem az esti hírektől. Mondták, hogy ebben az országban magas szinten űzik az emberek riogatását, de igazán testközelből csak most tapasztaltam. Hát jó, akkor erre aludjunk egyet, gondoltam. Aztán a sötétben azon kezdtem gondolkozni, hogy lehet együtt élni a félelemmel. Mert az nem csak a…

Készíts elő négy tojást, egy kisebb darab paprikát, sajtot, sonkát, zöldhagyma szárat, ami úgy a hűtődben van és szerinted talál a tojásra. Egy serpenyőn olvassz fel egy kiskanálnyi vajat. Végy két tojást, verd fel egy kis tányérban, sózd, borsozd, és kurkumázd is meg bőségesen. Amíg a vaj olvad, vágd fel a paprikát, sajtot, sonkát apró darabokra.…

Reggel nyolckor már jócskán besüt a nap a nagyszobába. A sarokkanapéra kikészített ruhadarabok várják, hogy végezzek a bundáskenyérrel, fogat mossak és elkezdjem felvenni őket. Édesapám öltöztet. Először a fehér harisnyát kell felhúzni. Ezután jön egy buggyos, fehér ing, furcsán érzem magam benne. Majd szépen beleállok a piros-fekete csíkos szoknyába, ebbe kell becsíptetni az inget. Édesapám…