a jajdefaszáulvagyunk érzés a főtér éjszakai fényeivel karöltve tűnik el a taxi visszapillantó tükrében. következő pillanatban főhősünk a konyhaasztalnál ül. egyszercsak leteszi a csokiskenyeret és arra gondol, ma sem mentette meg az ózonréteget, nem teremtett világbékét, nem találta fel a rák ellenszerét, és az emberek továbbra is 3 másodpercenként halnak éhen. majd átfut az agyán, milyen érzés lenne a szobatársának, ha most felvágott erekkel találna a vacsora mellett. végül, szégyenérzettel és sajnálattal, mégis inkább a csokiskenyér mellett dönt.
Oda és azért, amiről úgy tudom: nincs, de érzem, hogy van.
az egyetemista
3 hozzászólás a(z) “az egyetemista” bejegyzéshez
-
jesszusuristen kata fijjam O.o
meg jo, hogy nem akkor voltak ien verescsokiskenyres gondolataid amikor velem laktal:P
amugy ismeros hangulat… -
ilyeneket csak ne tessék gondolni, jól van? 😛
vigyázz magadra Katalány! pusszantlak -
:*
Szívből szólok 
Hozzászólás a(z) Kata bejegyzéshez Kilépés a válaszból