gyakran megébredek az éjszaka közepén. 3 és 4 óra között hirtelen csak kinyílnak a szemeim, mintha teljesen kialudtam volna magam és indulhatnék dolgomra. ilyenkor aztán szívesen gondolok azokra az emberekre, akiket szeretek. megpróbálom elképzelni ahogy alszanak, embrió pozicióban vagy épp hason fekve és a párnát szorítva, vagy ahogy épp fordulnak egyet álmukban, ahogy a hajuk borzolódik a párnán, ahogy nyakig felhúzzák a takarót, vagy – egy hirtelen jött magabiztos mozdulattal – éppen kitakaróznak. ilyenkor minhta gondolattal egy őrangyalt repítenék föléjük, vagy legalábbis kicsit megigazítanám azt a takarót. hát így telik el az a pár perc az éjszaka közepén, 3 és 4 óra között, aztán ismét elnyel az álom olyan hirtelen, hogy észre sem veszem.
Vélemény, hozzászólás?